Erdély ország, Tündér ország,
Eltöltöttünk néhány csodás éjszakát.
Haza értünk, legalábbis azt hittük,
Míg meg nem láttuk defektes kerekünk.
A pótkerék sem volt az igazi,
Nem volt vele biztonságos haladni.
Jutott eszünkbe számtalan szebbnél szebb gondolat,
Miközben Fiatunk az M7- n komótosan haladt.
A legendás emelkdő, az igazi kaland,
Mely egykoron sok autónak volt nagy falat.
Feltolult néhány élmény, nekirugaszkodás,
Majd a hegytetőn érzett felszabadulás.
Négyen ültünk, meg némi majré,
Hogy összetörik a korondi szajré,
Meg nagykorú, de törékeny autónk,
Azt éreztem rövid lesz a kapaszkodónk.
Élveztem is kicsit a komótos tempót,
Szemléltem a megannyi mellettünk elhaladót.
Érd messze volt, térben és időben,
Ott úszott egy múltbéli felhőben.
868. Az érdi emelkedőn
2016.03.16. 20:57 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr568488280
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
