Természetellenes természeti forma,
Kinek édes ismerős, kinek mostoha.
Végig kísér minket életünk során,
Megismerkedtünk vele ideje korán.
Kacagva csobban a parányi láb,
Nincs mélység, nincs akadály.
Nincs ráció, nem győz a józan ész,
A szülői logika, szigor édes kevés.
Később óvatosak a próbálkozások,
Reálisabbá válnak az álmok.
Nem csábít annyira a mélység,
Észrevétlen kezdődik a felnőttség.
Szolídan megtervezettek a léptek,
A lábak gazdái nem túl merészek.
Nem a csobbanás örömét nézik,
Inkább az elázott nadrág végit.
871. Pocsolya
2016.03.20. 22:44 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr198508194
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
