Csigakoma

Mint a hálóját szövő pók a sarokban,
Úgy vár áldozatára valamelyik hálózat,
Egyszer megérkezik az aktuális áldozat.

Lehet fiatal, öreg, nő vagy férfi,
A végén legtöbbjük ugyanúgy végzi.
Beszippantja a végtelen szájber tér,
Lassan de biztosan eléri őt a vég.

Ki kapcsolatban áll, sosincs egyedül,
Nem hallatszik a hang ott legbelül.
Kitágul a világ, de szúkül az élet,
A nagy térben szublimál a lélek.

Nem kell megismerni az egész világot,
Nem érdemes felfedezni a valóságot.
Az igazságnak nem kell tér, s tudás,
Egyszerre minden, semmi vagy valami más.