Bibék, szirmok, csészelevelek,
Jön a tavasz, reménykedjetek.
Hozom a porzók hímszagú üzenetét,
Viszem az édes nektár lehetőségét.

Lesz gyümölcs, lesz lekvár, lesz pálinka,
Lesz a polcokon mézescsupor, rajta pántlika.
Az élet édesen jó, akkor is ha igazságtalan,
A családban a dolgozó élete kilátástalan.

Mindenki a királynőért,
Életét, vérét, verejtékét,
Mégsem élvezheti méze ízét.

Jönnek a kaptáron kívüli idegen lények,
Fosztogatnak, azután pergetnek.
Kitörni nehéz, szinte lehetetlen,
A csata következménye elképzelhetetlen.

Nem ugrálunk, csak repkedünk bibéről bibére,
Vágyakozva gondolunk a nektár ízére.
Aztán visszamegyünk a kaptárba,
Egymáshoz simulva várunk a csodára.