Csupa csörte, fenekedő fémek,
Keménykötésű, kipróbált kések
Feszültek egymásnak szikrát hányva,
Ez volt igazán a hosszú kések éjszakája.
Vágó, hámozó, fuvola, s még sokan,
Elfértek mind a konyhai fiókban.
A séfkés volt a főnök, a többi neki dolgozott,
Legelőször a sgéd kés lázadozott.
Övék a kulimunka, a neheze,
A séfkésnek jut a konyha dicsősége.
Tesztre fel, folyjon csak vér,
Győzelem nélkül az élet mit sem ér.
A penge csorbulhat, a dicsőség soha,
Eljött végre az igazság pillanata.
Csak egy maradhat, ő lesz az urlakodó,
A többieknek marad a rozsda, s a hulladéklerakó.
