Teleregény kéthetente,
Ez volt a világ rendje.
Hétfőnként csönd, csak a képcső világít,
Vagy a Cseh kettőn Anett Poetsch korcsolyázik.
Már nem mentünk a szomszédba a Szomszédokért,
De nem nyúltunk megszokásból a távkapcsolóért.
Hetente jött a HÉT vasárnap este,
Aznap elmaradt az esti mese.
Keddenként Onedin hajózott a tengeren,
Többnyire fekete fehér volt az ég, s a végtelen,
Helyette SzÍnes tintákról szólt a Vers mindenkinek.
Vitriolos Vitray, választékos Vágó,
Csattogós lepkét tologatott még a Jáksó.
Nem volt nagy választék, Nem kell(ett) mindig kaviár,
A zsíros kenyér népszerűbb volt mint a homár.
Nem volt verseny, csak Verseny áruház,
Hol mindenki megvehette a konfekció ruhát.
A fáradt testet felfrissítette a dupla buborék,
Csak titokban éreztük, hogy ennyi nem elég.
Szomszédok helyett barátok közt vagyunk,
Nincsen többé nyugalmas napunk.
Estétől reggelig szól a televízió,
Világa nem más, mint illúzió.
