Margit híd Disco, életem egy kalandja,
Nem jelentős, de ez a vers apropója.
Hiradós honvéd, hős kantinos,
A haza védője, leendő obsitos.

A hazát védtük egy láthatatlan ellenségtől,
Bátrak voltunk, nem féltünk a veszélytől.
Béke volt, de figyelmünk nem lankadhatott,
A felelősség bennünk mély nyomokat hagyott.

Kikapcsolódás olykor nekünk is járt,
Bizonytalan ilyenkor a határ.
Elővettük hamis körletelhagyónk, s jobbik formánk,
Várt ránk a város, benne sok bájos szép lányok.

Autóba ültünk, mindjárt hatan,
Akkor nem volt ez még kaland.
Irány az éjszaka, mi vagyunk a császárok,
Hagyjuk magunk mögött a háborús világot.

A discoba tévedtünk zsákmányt remélve,
Szőkét, barnát, vöröset ejteni zenére.
Ittunk pár bátorító kortyot az akció előtt,
Jobban tudjuk játszani a helyi menőt.

Arató vagy Dévényi, már nem emlékszem,
De remek kis estében volt részem.
Keverték a zenét, s a kártyát,
Aznapra mindenki meglelje a párját.

Próbáltuk bevenni a táncparkettet, s a kiválasztott nők szívét,
Tovább öregbítve ezzel a hős honvédek jóhírét.
Mi, hogyan történt már csak nyomokban emlékezem,
Annyi biztos, nem ért utol a szerelem.

Volt néhány lassúnyi összesimulás,
Közben óvatos tapogatózás.
Kezek játéka, alul felül,
Ismerkedés bugyin kívül, belül.

Mély nyomokat azonban nem hagytunk egymásban,
Rövid volt hozzá az éjszaka ideje, varázsa.
A disco bezárt, mi vettük képzeletbel kabátunk,
Néhány búcsúcsók után továbbálltunk.

Indultunk haza, várt a laktanya,
A rendszer, s a haza szolgálata.
Beültünk hát a Fiat 500-ba,
Már csak a haza út volt hátra.

Hatan egy ablaktörlő nélküli kisautóban,
Hálistennek egyikünk sem volt józan.
Az eső eleredt, semmit sem láttunk,
Mindannyian megoldásra vártunk.

Egyfelől sofőrünk a gázpedálba taposott,
Hátha a cseppek nem hagynak annyi foltot.
Másfelől egyikünk kihajolt az ablakon,
Hogy a vizet letörölve, a kalandot megússzuk szárazon.

Néháyn rázós kanyar után megérkeztünk,
Aztán óvatosan szétszéledtünk,
Kis kitérő után - miről máskor mesélek - nyugovóra tértünk.