Unatkozott egyedül az istenadta,
Új utáni vágyát egy bordája bánta.
Kapott egy társat, ki melett állt jóban rosszban,
Sokáig egyetlen társa volt a paradicsomban.
Élményük maga volt az örökkévalóság,
A végtelen nem volt elég, jött a halandóság.
Kígyó képében osont közéjük a kísértés,
Hirtelen másik oldalra került a kerítés.
Nem voltak többé ketten, társuk lett a kétely,
Kapcsolatukat mérgezte kígyó, s métely.
Hol volt már az elso rácsodálkozás öröme,
Ádám oldalbordájának boldogságtól sajgó sebe.
A duett élmény utáni vágy éltette oket,
Éva a férfiakat leste, míg Ádám a noket.
Azóta is ez hajtja elore a világot,
Az egymás utáni vágynál erosebbet senki se látott.
