Zoé és Kloé a két kis kecske
Egy szép napon felkerekedve,
Az eső elől sietve,
Elindultak fel a hegyekbe.
Hiába mondták nekik, ne ugráljatok,
Békésen várjátok ki sorotok,
Úgy is elrendeltetett sorsotok.
Ők csak mekegtek valami szakálluk alatt,
Nekik találniku kell legelőt, szárazat.
Ekkor jött az üzenet az öreg baráttól,
Érdeklődjön társaitól az Ararátról.
Ott lesz majd a hely, hol megpihenhetnek,
Hol újra hangja lesz a kecskeszékletnek.
Pattoghatnak újra a kicsiny labdacsok,
Ismét hagyhatnak maguk után nyomot.
A két jó barát kicsit félve az ismeretlentől,
De csöppnyi reménnyel az üzenettől,
Elindultak barátjuk hívó szavára,
Egy reményteli új világba.
Vándorlásuk kalandosra sikeredett,
De ez már egy másik történet.
Zoé és Kloé sikeresen megérkeztek,
A bárkára rögtön felkéredzkedtek.
Noé barátsága volt belépőt ért,
Ezért ihatjuk ma is fajtájuk tejét.
E történet nélkül nem lett volna Mekk Elek,
Akkor most én is másról remekelek.
