Csak két dimenzióban léteznek mégis hatalmasok,
Lóghatnak fejünk fölött, lehetnek falragaszok.
Nekünk alkották őket, de nem értünk,
Néha nem minden üzenetet értünk.

Vedd emezt, használd amazt,
A boldogsághoz nem kell tapasztalat
Csak a jótanács, mit onnan kaphatunk,
Ha megfogadjuk őket sikeres lesz napunk.

Hiszek nekik mi mást tehetnék,
Ennyi okos között bölcs hogy is lehetnék.
Mától kezdve rájuk inkább nem nézek,
Vállalom, hogy tudatlanságban élek,

Maradjanak maguknak plakátmagányukban,
Akár örökre négyszögbe zárt alakjukban.
Dacoljanak ott esővel, hóval, faggyal,
Ha úgy adódik nézzenek szembe önmagukkal.