Kihalt utcákon hallgat a macskakő,
Nem jár arra senki, még a fű se nő.
Valaminek mégis lennie kell még,
Valami töröténik, ha eljön az éjfél.

Láthatatlan alakok észrevétlen tánca,
Csendes sóhajtások rabul ejtő lánca,
Fölösleges lények súlyos sóhajtása.

Éltek e ott emberek, szerettek, szerették őket,
Magányosak voltak, vagy férfiak kergettek nőket.
Éltek, haltak. közben történt tán más is ott,
Nagyobbik része már örökké titok.