Kit homlokon csókol a múzsa,
Nincs többé oka aggodalomra.
Jön az ihlet, bármi is a cím,
Ismeretlen számára a kín.

Én még mai napig várom a nekem szántat,
Kinek csókjával pennám papírt szánthat.
Addig is nyűvöm tovább agysejtjeimet,
Gondolat híján keresem a megfelelő rímeket.

Reménykedem egy szebb jövőben, feladatban,
Bízom költőtársaim jóindulatában.
Egyet nefelejtsen a tisztelt címadó társam,
Ez a vers egyszer rá is vár majd.