Menjek, vagy maradjak,
Régi, de örök e darab,
Jól teszi az ember ha halad.
Vagy helyt kell állni, vállat, s embereket megvetve,
Komolyan, mint egy mártír, esetleg önmagán nevetve.
Válasz nincs, legalábbis nem egzakt,
Folyton változik, akár sörön a hab.
Az idő múlása mindent megold,
Távolabbról nézve nem zavar a folt.
A megoldás tehát a megszépítő messzeség,
A feketét fehéret ellepő szürkeség.
Nem kellenek színek, az csak felkavar,
A zene sem több, mint megkomponált zaj.
Elvan a világ nélküle, nem kell a bonyodalom,
Az együgyű létnek csak árt az izgalom
