Tele van a város szerelem illatával,
A tavasz, s a vágy fuvallatával.
Kizöldüllt a flaszter az imádott nő lépte nyomán,
Galambpiszok illatozik Pesten és Budán.
A ligetben tetőfokára hág a gerjedelem,
Párok simulnak össze vágytól csatakos gyepen.
Sárgul a pongyola pitypang az irigységtől,
Van még mit tanulnia a lepkétől.
Gondtalanul száll porzóról bibére,
Nem hallgat másra, csak szívére.
Szárnyát rebbentve eggyé válik a virággal,
Nem törődik a körülötte lévő drámával.
Állat, vráig, ember, lényegtelen,
A szerelem vak és érdemtelen.
Jön hívás és előjel nélkül,
Ha más nem, a nyoma megmarad végül.
