Kezdetben volt a totális semmi,
Aztán valamitől el kezdett lenni.
Légüres térben egy apró porszem
Keltkezett, s életre jelentkezett.
Ősrobbanás, gázburok, hatnapos projekt,
Valami valahogy mégis történhetett,
Hisz megmozdult a világ, életre kelt az űr,
Valaki azt mondja így akarta az Úr.
Azt hiszem mindegy, a végeredmény számít,
A valóság gyászos, a teremtmény kábít
Maga körül mindent és mindenkit.
Egységben az erő de én különbözök,
A tömegtől inkább elkülönülök.
Célom a semmi, az üresség maga,
Ha megvalósul az lesz a csoda.
212 - Totális vákuum
2011.07.10. 14:53 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr893054907
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
