Tahisi Képeslap Ermiasnak

A jó öreg Duna, ez asokat látott asszonny,
Ki még mindig kíváncsi pedig már sokat látott.
Épít, rombol növekszik csökken,
Nem tudni mért de sohasem pihen.

Hozzá mégis megpihenni járnak sokan,
Az a négy fura fazon valahogy valahonnan.
Miért pont õk, és miért pont most,
Mikor az idõjós szerint az esõ mindent elmos,

S épeszû ember nem utazik nem kirándul,
Ablakán keresztül informálódika világrúl.
Itt vannak mégis, négy kissé sem délceg dalia,
Kikben lassan nem dolgozik más csak a hiba

Mely facsarja gyomruk fejük derekuk,
Mégis talán helyén a szívük s az agyuk.
Gondolják õk, s talán nem is tévednek nagyot,
Megemelem elõttük a nem létezõ kalapot.

S Ermi elõtt is ki keményen állja a sarat,
Pedig a sok gond szellemébõ bõségesen farag.
Játszik velünk mégis, bár örök kívülálló,
De fontos nekünk mert õ a szent olvasó

Ki elfogulatlan s ehhez hû is marad,
Tollából kritika csak évente fakad.
Övé a szent olvasatlanság adománya,
Mûveink ovasásával ezt nem rongálja.

Szertjük õt mégis, le sosem cserélnénk,
Nélküle hárman mire is mennénk.
Írunk tovább annak reményében,
Olvasónk is akad ebben az életben.

Ermi örök, mint a jó öreg Dunakanyar,
Stílusa, humora mára kissé fanyar.
Ermi nap közeledtével az Isten éltessen,
A tahisi kocsmában még sok sör érhessen.