Csigakoma

Összejöttünk néhányan e borongós napon,
Innen, s túl is vagyunk néhány áldozaton.
Múltunk eltemetjük, jövőnk siratjuk,
Jelenünk esélyeit csak titokban firtatjuk.

Csönd, és leszegett fej,
Ebből tán nem lehet baj.
Csak az indulat mi mar,
S a homlokunkra írt jel

Vesztes vagy, mert elvesztettél mindent,
Kegyelmet vársz, de nem kapsz csak ítéletet.
A verdikt egy életre szól esélyed csekély,
Lelkedet borítja ezernyi fekély.

Hantoljuk hát el elvetélt szabadságunk,
Talán a mag kikel, s szárba szökken álmunk
Egy új, igazabb s szebb világról,
S talán nem csak olvashatunk a boldogságról.