Csak egy morzsa az örökkévalóságnak,
Ami nyomában jár az több mint látszat.
Két dimenziónyi lenyomat a vakolaton,
Gazdáik még nem tűnődnek a holnapon.
Keretbe foglalt alakjuk kitölthető,
Nyelvük következmény nélkül kiölthető.
Gondolhatsz belé bátran bármít,
Az eredmény nem sokat számít.
Az eredei kópia valahol mélyen,
Elrejtve pihen egy szekrényben,
Melynek fiókja varázsszóra nyílik,
Csak az emlék mi igazán számít.
369 - Dagerrotípia
2012.07.09. 20:25 neagle
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr654638668
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.07.12. 20:31:29
Bevallom, sok mindent kipróbáltam, de nem tudom értelmezni, túl rejtélyes
csigakoma 2012.07.12. 22:58:30
Nem tudtam mit kezdeni a képpel, azután eszembe jutott, hogy valahol láttam fénykép ihlette festményeket. Ez jutott eszembe az árnyékokról a falon. A többi már olyan volt mint egy improvizáció egy zenei alapra. Lehet, hogy nem teljesen világos, de ez van.
