Földön élünk égre nézünk ,
Kérni inkább fentről kérünk.
Fölfelé, mindig magasabbra,
Azt hisszük ez létünk parancsa.
Pedig lefelé is van élet,
Bizonyítja ezt a gyökérzet,
Mely megtart, s táplálékot hoz,
Ragaszkodik a legvadabb talajhoz.
Körforgás ez, melyet a vágy hajt,
Innen nézve mindig szebb a tulsó part.
Oltalmaz minket, pajzsot tart fölénk,
De élni itt kell, s csak vágyakozni fölfelé.
377 - Oltalmazó ég
2012.07.28. 11:18 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr304683272
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.07.29. 18:15:51
Ötletes, erős és jól kiválasztot ösmotívumok ellentétének fezsítő ereje nyitja tágra a befogadásra kész elmét, de a katarzis, mint a kilós ponty a horogvégről, a jól időzített bevágás ellenére, számomra elúszott. De ha valaki, én megértelek, ez a sorsunk.
