A világ van, ez nem mindig elég,
Az ős ok mellé indok is kell még.
Vágyat ébreszt, kiolt, elhitet,
Észre sem veszed s elélted életed.

Előre gyártott műanyag örömök,
Ízfokozós, tartósított gyönyörök.
Mindegy mi az csak ártson,
Mindegy milyen, csak ne fájjon.

Az élet fáj, az élet véges,
A köztes legyen negédes,
Az se baj, ha kissé sekélyes

És kiismerhető a folyamat,
Legalább nem kínoz a szív s az agy.
Illúzió, mely után keserű az ébredés,
A hajnal sosem hozza el a reményt.

Tartson ki a ragyogás, nem baj, ha talmi,
A bódulatot nem is kell akarni.
A gond csak akkor van, ha lejössz a szerről,
El kell majd döntened mit vársz az élettől.