Mélyre zárt emlékeink békésen szunnyadnak,
Tartósítva nincsenek, de meg nem romlanak.
Szortírozva vagy káoszban tartva,
Előjönnek, nem mindig készakarva.
Bennünk keringenek alkalomra várva,
Mikor találnak egy ablakot kitárva
Melyen beszökhetnek, s életre kelve
Átvezetnek minket múltból jelenbe.
Lehet kellemes, kínzó vagy váratlan,
Lehet másnak ismerős, mégis páratlan,
Lehet zavarbaejtő, de mégis ártatlan.
Mellékszereplői az Élet című filmnek,
Fekete fehéren is ezerszínűek.
Nyirkos sötét estén előszedhetők,
rosszkedv esetén megízlelhetők.
415 - Kamra
2012.10.24. 21:53 neagle
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr914868399
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2012.10.25. 17:36:18
Az első két versszak nagyon erős, aztán, nem csoda, egy kicsit kifogyott a szufla, de ezt szerintem egy átlag olvasó, már ha lenne, nem venné észre, csak a házikritikusod.
csigakoma 2012.10.27. 19:27:46
Ez a komment Ynakras Staff című verséhez íródott, csak nem tudtam elküldeni:Mikor megláttam a címet azt hittem, hogy valami zenei témát húzol elő. Megnéztem a szó jelentését és onnantól kezdve biztos benne.
Nagyon tetszik, jó hogy ilyen derűvel tudsz írni róla.
Nagyon tetszik, jó hogy ilyen derűvel tudsz írni róla.