Csigakoma

Összehordott minket a véletlen szeszélyes szele,
Belekerültünk egy sok ismeretlenes egyenletbe.
A legtöbben nem tudtuk hová s miért érkeztünk ide,
Változatlan változóként nem passzoltunk a képletbe.

Az a néhány eltökélt, ki céllal érkezett,
Mire észbekapott volna már el is veszett.
Maradék vagy,  minden átmeneti,
Csak az első két évet kell kibírni.

Maradtunk végül, jobb híján talán,
Célunk nem volt csak éltünk lazán.

Átmeneti emberek átmeneti helyen,
Túl kudarcon, még innen az életen
Maradék voltunk, de nem bántuk sosem.