Már születésekor pusztuló létforma,
Materiális bizonyíték a pokolra.
Kaptár, hol nincs dolgozó csak here,
Múltja épp olyan sivár mint jelene.

Két betontömb között egy harmadik,
Ebben a sajátos szendvicsben kallódik
Ezer számra a panellakó teremtmény,
Előre boritékolható a (vég) eredmény.

Idomtalan idomok komor halmaza,
Az önmagukba vesző életek szaga.
Bundáskenyér és karfiol lehellete,
Odakozmált életek keserű üzenete.

Megtervezett dzsungel, tervszerű káosz,
Megannyi élet, melyből hiányzik a pátosz.
Metamorfózis nélküli lét, van vége, közepe, eleje.
De nincs íze, zamata, értelme, hiányzik a veleje.