Szürke már a tél, elfáradt a hó,
Nem világít, nem ápol a takaró.
Piszkos létől csatakos az avar.
A csatazaj most senkit sem zavar.
Városba húzódtak a sziú indiánok,
Régen elmaradtak a bakonyi álmok.
Az íj elernyedt, a tomahawk rozsdás,
A tavasz messze, fázva várja sorát.
De egyszer mindennek eljő az ideje,
Feléled újra a préri szent szelleme.
Vörösen izzik a békepipa parazsa,
Élet költözik a törzsi wigwamba.
Snájdig bakonyi huszárok,
Büszke sziú indiánok,
Megvalósult multikulti,
Elfér itt még az ulti
Is, nincs vér, csak a tök csap össze a makkal.
Kontra, rekontra, betli, esetleg egy durtmars.
Erre még Füst a szemében is csettintene,
A harc után Csörgő Nyálat meghívná egy fröccsre
458 - Csörgő nyál
2013.02.04. 18:20 neagle
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr695062736
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.02.05. 21:46:25
Te is nézted a Cseh Tamás filmeket? Mit gondolsz, a dalok élnek Cseh Tamás nélkül? Egyáltalán, lemezen élnek? Vagy, mint a harcos mellé a fegyvereit, vele kell temetnünk? Fájó kérdések.
csigakoma 2013.02.06. 08:59:13
Néztem, és bennem is hasonló érzések kavarogtak. Amikor meghalt én épp Hollandiában voltam. Egy esős hétvége volt. Hazai pálinkát ittam és felidéztem őt magamban. A temetésén Bereményi azt mondta, hogy azok a dalok amiket mostantól nem írnak meg, olyanok lesznek mint a meg nem született gyerekek. Mostanában kevesebbszer hallgatom a dalait, de sokszor jut eszembe egy egy sora. Azt hiszem, remélem nem haltak meg vele a dalai, de csak bennünk élhetnek tovább. A lemezt CD-t hallgatva is bennem szólalnak meg a dalok. Talán ez is az oka, hogy számomra értékelhetetlenek azok a kísérletek amiket különböző színészek, előadók tettek a dalok feldolgozására. Ezek az emlékműsorok számomra rettenetesek voltak. Nem pusztán Cseh Tamás vagy Bereményi Géza dalok voltak, hanem kettejük szakrális szintézise jött létre, más nem tudja ezt közvetíteni. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy életünk egyik meghatározó része az, hogy megismerhettük.
ynakras 2013.02.17. 23:28:09
Észrevetted, egyre többet értünk egyet. Mi lesz így velünk?
