Néhány kromoszómalánc végzetes tánca,
S törött élet érkezett egy torz világba.
Mások, tökéletlenek, kilóg a sorból,
Nem sok jut neki az általunk vélt jóból.
Szerencsére ezt ők másképp gondolják,
Az életet csupán csak élni próbálják.
Nem illenek e rendezetten torz világba,
Nem illenek a sorba, nem állnak egy irányba.
Nem jobbak másnál, nincs körülöttük pátosz,
Ugyanúgy szeretnek, gyűlölnek mint mások.
Minden létezésben működik a lélek,
A szentség mi bennük van maga az élet.
465 - Szent Mihaszna
2013.02.18. 18:37 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr715087457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.02.23. 21:53:44
Nagyon ügyesen ráéreztél a cím adta lehetőségekre. A vers gondolatisága, az, hogy értéktelen ember nincs és az emberi érték nem a külső adottság, elsimerésre méltó, tömör egyszerűséggel fogalmazódik meg. Ez adja a vers erejét, amihez gratulálok.
