Valami apróságot, csak túl lenni rajta,
Olcsó, sok, mutatós, se teteje se alja.
Csak két sor maradt, se gondolat, se ötlet,
Csak a kényszer, hogy valami végre történjen.
Egy kis reménysugár, egy tűrhető kofa,
Nem a megszokott pénzéhes-negédes pofa.
Egy kis beszélgetés, alku, diszkrét mosoly,
Az én kezemben is ott fityeg a nejlon szatyor.
A küldetés teljesítve, megnyugodhatok,
Siker koronázta végül a mai napot.
Viszem haza, mint zsákmányt a vadász,
Hadd örüljön otthon a kedves család.
484 - Vásárfia
2013.04.03. 21:54 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr155193927
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.04.04. 19:30:11
Az első verszakon még lehetne pofozni, bár tartalmilag tetszik. A másik kettő már frappásn, jól összeállt, belendült, lehet, hogy telhetetlen vagyok olvastam volna még. Pont ezt éreztem a Károyl féle vásárban, végül bioszappan képében mosolygott rám a találás és megnyugvás öröme. Egyébként bevált.