Az első szabad nyár, irány a Balaton,
Négy kamasz, álmai nőjével a vonaton.
Két nap a világ, két teljes éjszaka,
Titkoltuk, de megszólalt a vér szava.
Napfény, vízpart, szabadság, szerelem,
Titokban reméltem ő lesz a végzetem.
Megérkeztünk, vártak a hűsítő habok,
Nem voltunk jók, rosszak, csak szabadok.
Gumicukor, gumimatrac, gumicsónak,
Gumiregattával vágtunk neki a tónak.
Matracról csónakba, csónakból matracra,
Így ért a Balaton közepére a kan armada.
Nőnk nem evezett, csak süttette hasát,
Mi boldogan néztük igéző mosolyát.
Bikinije finoman duzzadt, nekünk ez volt a csúcs,
Meghódítottuk volna, de nem volt szabad felé az út.
Mi tettük foglalttá, sokan voltunk egy bibére,
A királynőnek nem volt szüksége ennyi herére,
Beértem hát bugyija alól kivillanó nőiességével.
Félrecsúszott alsó, akarva akaratlan,
Férfiasságom nem fért el nadrágomban.
Egy választás maradt, irány a mély,
úsztam a part felé, az életemért.
A többiek utánam, azt hitték ez verseny,
Nem mondtam meg, hogy nem ez volt a tervem.
Így hagytuk tó közepén szerelmünk tárgyát,
Ki lassan kievezett,miután hiába várt ránk.
Második találkozásom volt e női testrésszel,
Először hatévesen egy WC-ben volt benne részem.
Jött Vera, és bugyiját letolta,
Ilyen a punci, azt hiszem ezt mondta.
Ránk nyitott a jó Ilonka néni,
Azt hihette puncit akarok nézni.
Sarokba szorított, ma is érzem hónalja szagát,
Sosem feledem el tekintetét, méretes pofonját.
A második találkozást sem én akartam,
Bár titokban valami hasonlóra vágytam.
Ezt az esetet szerencsésen megúsztam.
Két eset, két punci, két történet,
A szálak mégis mindig összeérnek.
Mára emlékek, mint a piros-kék matrac,
Kicsit megfakultak, de el sosem hagynak.
