Én és énke biztos nagyokat hallgatnának,
Azt hiszem egymásra rövidest ráunnának.
Az egyik kérdezne választ sem remélve,
Másikuk az élet hiábavalóságáról mesélne.
Aztán ülnének némán, beszédes csendben,
Hallgatnák ahogy az ifjúság tovarebben.
A bölcs és szomorú bohóc, ki túl van a javán,
A gyermek, ki még csak keresgéli önmagát.
498 - Találkozás egy fiatalemberrel
2013.05.07. 21:20 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr35287093
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2013.05.10. 22:20:49
Nagyon tetszik, bevallom, avval a kitétellel, hogy némi töprengés után a 2/2 sort kihúztam magamban.
