Csigakoma

Egyet valamikor ledöntöttünk,
A másik ott tornyosul előttünk.
Az egyiknek tégláit a rettegés fogta össze,
A másikat úgy emeltük hogy nem vettük észre.

Fölibénk magasodott észrevétlenül,
Most csak állunk előtte tehetetlenül.
A zsarnokság falát ledöntötte a szabadság,
De újat emelt helyette a kilátástalanság.

Reményt adott az új a szabad kilátás,
De sajnos hiányzott belőlünk a belátás,
Hogy okosan éljünk a lehetőséggel,
Most itt állunk remény helyett kétellyel.