Csigakoma

Különös játékunk egyik színtere,
Elemek, molekulák, álmok terepe.
Másnak labor volt, melyben ionra vadásztunk,
Nekünk játszótér, hol kincseket találtunk.

A feladat egyszerű, a receptúra szabályos,
A végeredmény mégis sokszor lett talányos.
Hiába kevertük, hiába forgattuk,
A végén sokszor fejünket vakartuk.

Nem zavart minket a peridusos rendszer,
Bár fontosságát fejünkbe verték nem egyszer.
Ellenálltunk mégis, mint tűznek a cirkon,
Valami szolíd sorscsapásban bíztunk titkon.

Büszkék akkor voltunk ha küzdenünk kellett,
Végül mégis csak csillagos kettesre tellett.
Nem a mennyiségre, nem a minőségre mentünk,
A kudarcok sora sem vette el a kedvünk.

Nem fedeztünk fel semmi lényegeset,
Sohasem hajszoltuk a tökéleteset.
Nem is kerestünk, ezért nem is találtunk,
Az alkímia csodája előtt egykedvűen álltunk.