Hagyd meg nekem a tudatlanság örömét,
Hadd maradjak boldog sötétségben örökké.
Nem vágyom a tudást, nem akarok semmit,
Nem akarok tanulni, sem követni senkit.

Célom a legszentebb perspektívátlanság,
Álmom rég nincs, talán a vágytalanság,
Ennél többet remélni már már pofátlanság.

Feladom, pedig el sem kezdtem,
Bűnös vagyok, pedig nem vétkeztem.
Egyszer újra ártatlan szeretnék lenni,
Élni gondtalan, s bűn nélkül vétkezni.