Kezemben a sorsom, az életem,
Csak tartom mereven a képeken,
Ha kedvem van, kívülről nézhetem.
Halvány mosoly, fáradt tekintet,
Egy hozzám hasonló alak tekintget
Összehúzott szemmel a világra,
Elhitették vele, ném született hiába.
Keretbe foglalt arcok, zord szemöldökök,
Ismeretlen elődök, elherdált örökösök.
Összefonódott életek, okkal vagy anélkül,
A kérdés örök, ki marad kinek kezében végül.
574. Keretben
2013.10.29. 19:06 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr885605241
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
