Egy volt a jelszónk, boldog jövőre vágytunk,
Annyi volt esélyünk, mint mikor Godot-ra vártunk.
Ma is várunk, buszra, szerencsére,
Mikor lesz rossz jelenünknek vége.

Szebb jövőt ígértek, elvtársi kánaanánt,
Hol nem csak pult alól lehet kapni banánt.
A múltat eltöröljük, harsogták nekünk,
A nosztalgia lett egyetlen kenyerünk.

A régi jelszavak szavatossága lejárt,
Az újak értelmezéséhez nem kaptunk szabályt.
Ha innen nézem így érthetem félre,
Ha onnan látom értetlenül nézek az égre.

Para- frázisok a végtelenben találkoznak,
Egymásra akkor majd rácsodálkoznak.
Sok a hasonlóság, más név alatt,
Amíg a sok szamár ugatott, az élet elszaladt.