Egy arc, egy pillantás, egy grimasz
Jól jön olykor, ha nincs más vigasz.
Ami szívemen, az ott van a nyelvemen,
Bár kimondani nem mindig merem.
Lenyelni nem akarom, inkább kiköpöm,
Ha másképp nem megy akkor kiröhögöm.
Jól jön egy-egy ilyen gesztus,
Mikor elfogyott már a gusztus.
Kellene csinálni egy új pártot,
Olyat mely senkinek sem ártott,
Bár nem ígér új, jobb világot,
De nem tépi ki kezdből a virágot.
Megtanít helyette arra,
Mitől nem mászol falra.
Hogyan éld túl a sok ostobaságot,
Hogyan nevesd ki e furcsa világot.
642. Gesztus
2014.04.10. 19:24 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr316012011
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
