Az élet értelmét nem kutatom,
Nincs hozzá kedvem, nincs rá okom.
Lassan végére érek, nem vonz a titok,
Több ajtót csukok, mint amit nyitok.

Véget ér lassan, pedig el sem kezdődött igazán,
Csak tűnödök mért nem jutott más csak vigaszág.
Nem bántam meg semmit, nem volt miért,
Emlékeket nem gyűjtöttem, nem volt kiért.

Csak a csend maradt, vele beszélgetek,
S a csillagok fölöttem, tőlük kérdezek.
Választ nem várok, mit érnék vele,
Életem egy ház, minek nincsen teteje.