Nándor, Sándor,
Borbély Imre Párkányi Zsolt,
A kérdés maguknak is szólt.
Üljön le, ez most- nem kivételesen- egyes,
Van belőle már, de az együtt sem lesz kettes,
Bár ez a próbálkozás, most több mint ígéretes.
Álltunk, vagy ültünk,
Közben némán tűrtünk.
Mi őket, ők minket,
Összesodort bennünket az élet.
Sokan voltunk sokfélék, egy volt a közös,
A jövőnket illető tartós, aktív közöny.
Nem érdekelt minket érdemjegy, haladás,
Egy célunk volt, a lelki anyagmegmaradás.
Túléltük, túléltek,
Többnyire hülyének néztek,
Voltak, kik csodát reméltek,
Azóta néhányan felnőttek.
677. Van, akivel nem volt ma gond?
2014.07.28. 22:17 neagle
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr696555383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.07.29. 20:06:41
Ez a "körön át mínusz" Tetszett, régi emlék! Azért külön megdícsérlek, hogy ledolgoztad ezt az iszonyatos hátrányt, pedig hétszáz felé a mÚzsákat segítségül hívni már inkább provokáció, magunk maradtunk a szent kötelességgel, 999.
csigakoma 2014.07.29. 21:41:10
Nem akarok magyarázkodni, hogy mennyi minden jött össze, volt azért benne jó adag lustaság is. A hiányzókat egyetlen délelőtt követtem el. Most már valóban kínlódás, de muszáj csinálni.