Nem kellett semmit tennie,
Elég volt bárhol megjelennie.
Pillantása szúrósabb volt mint a lézer,
Hangja bódítóbb volt mint a kórházi éter.

Csókjáért ezrek epedtek,
Nők lettek miatta melegek.
Férfiak vagdosták ereik hosszában,
Lelkek tűntek el a kéj ingoványában.

Csípején a szemek megpihentek,
Keblei láttán ágyékok remegtek.
Mindenkié volt, és senkié,
Szíve nem dobogott egyetlen férfiért.

Csípeje megvastagodott,
Keble megereszkedett,
Valami nem változott,
Feketén izzó tekintete.