Csigakoma

Emlékeink nyomán elindulva,
Rálelünk olykor arra az útra,
Melyen egykor jártunk, s hittük jó és szép,
Sokszor csak emlékünkben élt az a régi cél.

Jó öreg Hargita kanyargós útjain át,
Hol ég és föld között eltűnik a határ,
Kerestem azt az egy bizonyos pontot,
Melynél sarkaiból forgatom ki a horizontot.

A régit sokszor hiába kutattam,
Az okokat nem sokáig firtattam.
Jöttek helyettük mások, szépen sorban,
Emlékké válnak azok is az eljövendő korban.

Addig is próbáljuk ki az elvarázsolt pajtát,
A székelyek zseniális kalandparkját.
Huszonegyedik századi kacatokból gyártott csoda,
Csak annak nem tetszik, ki elementárisan ostoba.

Nem mesélek róla, meg kell nézni,
Senkinek se lesz baja, nem kell félni.
Kicsi falu, kicsi fészer, nagy ötlet,
Annál is több, megvalósult terv lett.