Két talpnyom, egy talányos lyuk,
Eszembe hirtelen csak ennyi jut.
Beálltam én is a sorba, vártam türelmesen,
Pedig csikart közben a hasam amúgy istenesen.

Bejutottam, beálltam, megkapaszkodtam,
Mivel senkit sem érdekelt, nem panaszkodtam.
Körülöttem magvalósult az internacionalizmus,
A Fekete-tengeri összkomfortos szocializmus.

Az össz komfort a tenger, s a napsütés,
Olykor nem maradt más csak le, s felsülés.
Nem volt perem, így nem kellett toalett kacsa,
Éjszakánként sok csillagossá vált a palota.

Volt oldala, ajtaja, alul, felül nyitott,
Kire rányitottak, anyanyelvén ordított.
Papír nem volt, pedig nem ártott volna,
Talán a tenyereknek nem lett volna nyoma

Kapaszkodtam, nyomtam, vártam a végét,
Akkor menekülök, ha elérem a végcélt.
Jött a rabotnyica s csinált egy beöntést,
Mi klóros lábbal hagytuk el a vécét.