Bukarest, Belgrád, Moszkva,
Utcáinak se vége se hossza.
Házak, emberek, történetek,
Elfér együtt ember, történelem.

Három város, egy fura fazon,
Látszólag céltalanul halad a flaszteron.
Pedig van benne ráció,
S ez nem spekuláció.

Felefedezi a várost, önnön magát,
Mindeközben kettejük viszonyát.
A történelem, s ő érdekes szimbiózis,
Hatásosabb, mint bármilyen narkózis.

Átengedi magán a múltat, jelent,
Így teszit teljessé az életet.
Pesti fazon, aki budai, és vidéki,
Első ránézésre senki sem érti.

Pedig egyszerű, mint maga az élet,
Fantáziával csöppet sem nehézkes.
Folyamatosan tágítja a határt,
Idő kérdése, s meghódítja Ázsiát.