Utcára magyar, ez az új divat,
Velünk jössz, ha demokrata vagy.
Talpra magyar, hí a haza,
Tüntetünk, oszt megyünk haza.
A cél nem a cél elérése,
Legfontosabb ennek megértése.
Sikeres akkor, ha engedik,
Sikeres akkor is ha szétverik.
Mindegy miért, mindegy hányan,
Így van ez jól a demokráciában.
Élni vele, visszaélni, keskeny mezsgye,
Jó lenne, ha egyszer végre sikerülne.
Utcára magyar, mit veszíthetünk,
Nem kell ellenség, az már megy nekünk,
Egyszer még véletlenül nyerhetünk.
A végén haza is kell érni,
Othhonra lelni, esetleg élni.
Nem oly nehéz, mint gondoljuk,
Menni fog, ha gyakoroljuk.
715. Lassan vége a tüntetésnek, hazamennek az emberek
2014.11.02. 18:15 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr146857665
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.11.02. 21:02:34
Nagyon igaz, sajnos. Látom magam előtt az 56-os Bem rakparton vonuló diákok eészséges arcát és az jut eszembe (a mai "szabad" elégedetlenkedők láttán) hogy milyen egészségesek, romlatlanok, szépek voltak! Még nem rontotta meg őket a diktatúra, mert legalább, annak a zsarnokságnak volt valódi kegyetlen arca...De ma evvel a virtuális feneséggel, személytelenséggel, elvtelenséggel, ahogy írod nincs mit kezdeni, ezen nincs fogás, beszippant, eleszmétlenít. Mindenesetre, az biztos, hogy nagyon igaz a versed.
