Még húsz perc és otthon vagyok,
Lemoshatom magamról a mai napot.
Hosszú volt, fárasztó, szürreális,
Néha szomorú, máskor teátrális.

Temetni mentem nagynéném, s múltam,
Emlékeimhez mint téglákhoz nyúltam.
Összejött a család magát vigasztalni,
Az elmúlt időket végleg elsiratni.

Temettük nénénk, vártuk a megrendülést,
Érkezése híján kerestem a menekülést.
Jött egy ember, s elbúcsúztatta,
Életének részleteit hidegen sorolta.

Pap nem volt, a Jóisten se figyelt,
A beszéd, s a szertartás is letelt.
Rövid búcsú után indultam haza,
Várt otthon a család, s a vacsora.

Szentestől Pestig, majd onnan haza,
Lassan végéhez közeledett a tor-túra.
Húsz perc, hozzá egy hideg sör,
Így még a fáradtság sem gyötör.

A vonat hirtelen megállt a semmi közepén,
A fülkében három utas, meg sajnos én.
Hosszú percek múlva jött a hír, gázolás.
Haláltól halálig tartott hát az utazás.

Vártam soromra, mimást is tehettem,
A mai napon egyszer amúgy is temettem.
Megittam söröm, s türelmesen vártam.
Közben magam, és halottaim szántam.