Néhány csellengő egy őszi napon,
Tétován állt a zuglói flaszteron.
Menjen, vagy kicsit még maradjon,
Esetleg lazán tovább haladjon.
Aztán ott ragadtak ok és cél nélkül,
A többség le is érettségizett végül.
Lettek nem általános nem vegyészek,
Az élet nevű lombikban azóta is kevernek
Valami meghatározhatatlan elegyet,
Mely rendetlen alkotója a rendszernek,
Kilógnak a sorból melybe félig álltak be.
822. Mi legyek
2015.10.21. 09:25 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr748008797
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2015.11.14. 16:45:10
Tetszik, ahogy átcsap filozófálásba. Olyan, mint egy evangélista egyre megkopó emlékezése. Részletekre egyre kevsébé emlékszünk, amit össze tudunk még rakni,a zokból a napokból ez maradt. Képzeljétek, láttam a CHINOIN déli portájánál az esti műszakváltásba véletlen belecseppenve, a gyárkapu portáján belépni a ZATYKÓM!!! Mire felismertem, már becsekkolt.
