Nem kár a csorba, s az ép bögréért,
Nem kár az elfeledett ötletért,
Nagy kár az elszalasztott játékért,
Nagy kár az elhanyagolt ünnepért.

Nem kár az életért, ha teljes,
Akkor sem, ha ez viselni keserves.
Nagy kár az elfecsérelt időért,
A ki nem mondott, fontos szavakért.

Egy konténer az udvaron jelzi a végét,
Melynek hiába is kutatjuk értelmét.
Kincsek, melyek csak gyűltek az évek során,
Melyeket kidobni nem lehetett volna elég korán.

Most kell megtenni, mihez addig nem volt bátorság,
Szükséges hozzá végtelen, dacos konokság.
Törjön, szakadjon, nem kár érte,
Ki mást mond vigye innen végre.  

Kidobni mindent, minek  nincs haszna, értelme,
Akkor is ha a a gyüjtögető én kételkedik benne.
A lomtalanítás lehet módszeres, vagy következetes,
Akárhogy történik, sosem lesz tökéletes.

Mindig lesz valaki, ki ragaszkodik,
Tán sosemvolt emlékbe kapaszkodik.
Egy tárgy, mely megbújik a sarokban,
Egy másik, mit visszahoztak titokban.