Csigakoma

Nagy idők nagy tanúiról olvashatunk,
De mit tegyünk ha csak kicsikkel találkozunk?
Ember kell a gátra, férfi a harchoz,
Hány ember elég a kudarchoz?

Nekünk csata kell, pátosz, legenda,
Nem baj, ha ránk esik a mestergerenda.
Fejünk kemény, de az se baj, ha betörik,
Új forradással új sejtnyi élet kezdődik.

Győzelem vagy halál, nincs átmenet,
Nekünk túlélni nem, csak élni lehet.
Estleg elveszni, ha kell mind egy szálig,
El kell menni a legvégső határig.

Vagy azon is túl ha kell,
Ha ettől a vers éltre kell.
Nem számít a kín, a verejték szag,
Csak az tudja, ki Kanda Loló tag.

Persze, csak ha verset ír,
Különben csak tetteti, hogy sír.