Az egész nem is tudom, hogy kezdődött,
Az őrület egyszer csak tetőzött.
A lifttel kezdődött minden, a szállodában,
Pinokkió érezte így magát a cet gyomrában.

Aztán megnyomtam a legmagasabb gombot amit elértem,
Erre a mozdulatra kifakadt a KFT belőlem.
Családom tűrte újabb hóbortomat,
Bár néha tengerbe dobták volna palackomat

Miből szellemként szabadultak ki a dalok,
Az ifjúság legtöbbjükről nem is hallott.
Áténekeltem a Károly hidat, s a Kisoldalt,
Míg el nem énekeltem a legutolső dalt.

Aztán elműlt a nyár, az utazás varázsa,
Csak az emlékek maradtak hátra.
Jött a borongós ősz, a sötét tél,
Ilyenkor sok ember gyökér.

Szerencsére mindig van egy karácsony,
Ha nem fehér, akkor is valőra válik az álom.
Akor is, ha nem is álmodtunk róla,
Talán Jézuska, talán más tehet róla.

Segített benne a véletlen nevű sors,
Mely vak bár, de többnyire okos.
Kaptam néhány lemezt, mely CD-nek indult,
De a végzet jobb keze mellé nyúlt.

Bakelit lett belőle mire megérkezett,
Újra kibújt a szellem, de most más alakban,
Megannyi dal volt még a sok bakelitban.

Előkerült a jó öreg lemezjátszó,
Mit ajándékba hozott a Kanda Loló.
Megszólalt, bár kicsi volt a fordulatszám,
De csak most kezdődött a mutatvány.

Megszereltük az öreg zeneládát,
Írhatnék magamról örömódát.
De nem én voltam, ki a masinába életet lehelt,
Mátéhoz tartozik e nemes cselekedet.

Megszólalt végre, tisztán, ércesen,
Sercegőn, de vidáman édesen.
Egyesült a család a fa, s a tű alatt,
Valóban angyali volt a pillanat.

Megismételhetetlennek is tűnt, mikor később bekapcsoltuk,
A korongot ekkor hiába forgattuk.
Nem vette fel a ritmust, nem pörgött a zene,
A szoba nem lett angyali hangokkal tele.

Ekkor ismételte meg a történelem önmagát,
A múlt megvillantotta magát.
Leemeltük a korongot, mely a titkot rejtette,
De volt ki a talányt megfejtse.

Elszakadt a régi befőttesgumi,
Azt raktá rá évekkel ezelőtt Imi.
Azaz Ermias a nemolvasó,
Ki toppantott, mikor a szerkezet nem volt jó.

Kicseréltük az ominózus gumit, s hallgattuk tovább
A hanglemezek barázdáiba zárt csodát.
Szólt már rajta Demjén, LGT Hungária,
Talán karácsony után is kitart a mágia.

Együtt vagyunk, egyre gondolunk,
Nem jobb a világ, ha bonyolítunk.
Egyetlen gumi is elég a boldogsághoz,
Ha akad, kinek ez megoldást hoz.