Szocreál műpolírbútor polcainak kelléke,
Meg nem történt utazások emléke.
Bordáin ott csillog a csónaklakk,
Ellenáll lomtalanításnak, utókornak.
A belsejéből feltörő tenger csak sóhaj,
Olykor titokban megfogalmazott óhaj
Egyetlen cseppnyi szabadságért,
Mi nem kapható a háromévenkénti dollárért.
Mások már az álmok, közelebb a tenger,
Az élet sem mágikus, legfeljebb a henger.
űa kagylók rejtőzködve, de köztünk vannak,
Fityiszt mutatva minden földi hatalmonak.
Mindig jön egy újabb gyermek,
Ki mindenben csodát kerget.
Számára a világ még végtelen,
A valóságnál fontosabb a képzelet.
970. Kagylóhéjba zárt óceán
2017.02.19. 19:07 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr5912273587
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
