Csigakoma

Egy híján ezer, mégcsak nem is kerek,
Ki tudja e szám nekünk mit is jelent.
Nincs róla egyezség, nincs közös nevező,
Nincs két vélemény, mely megegyező.

Miért is lenne, nem vagyunk egyformák,
Mást jelentenek nekünk a metafórák.
Valami mégis összeköt minket, mely több mint a közös múlt,
Tán ez a játék is fontos, mely hosszúra nyúlt.

Nincs kézzelfogható tétje, talán ezért oly fontos,
Egy játék, melynek aszabályrendszere sem pontos.
Így hát minden komolytalan kérdés komolytalan vitát szül,
Melyet szerencsére se logika, se cenzor meg nem szűr.

Egy híján - mennyi is?
Ki tudja hány sor, hány rím,
Mennyi ihlet nélküli kín.

Nem tudom, nem számoltam, nem számít,
A tudás hatalma valahogy nem csábít.
Sejteni, ez a legnagyobb izgalom,
A kiszámíthatatlanság maga a hatalom.

Játszunk hát tovább szabályok közt, szabálytalanul,
Az utókor legfeljebb áll majd tanácstalanul.
Ez legyen csak az ő gondjuk,
Nekünk emiatt nem kell aggódnunk.

Elég nekünk a magunk baja,
Nem tudjuk mi lesz versünk következő sora,
Pláne, hogy mi lesz műveink sorsa.

Írunk hát tovább -  vagy nem - majd a jövő meghozza,
Ez már akkor is életünk egy darabja.
Játszunk - verssel, vagy nélküle- mert játszani kell,
 Talán mégis csak vele - ez az örökös, édes teher.