Digitális bevándorlók, azaz migránsok,
Korlátolt felelősséggel feszegetik a határok,
Bizonytalanul, de meghódítják az E világot.

Határ a milliónyi meghódítatlan bit,
Birtokba vételükhöz nem kell nagy hit
Csak néhány jól irányzott kattintás,
Máris megvalósul egy más világra való nyitás.

Emberek alkották, gépekkel működtetik,
A kettes számrendszert rendelték nekik.
Ennél egyszerűbb csak az egyszeregy,
Olykor valami mégis félre megy.

Nem működik, minek működnie kéne,
Vagy az Isten vagy az informatikus néz félre.
Ilyenkor elszabadul a virtuális kisördög,
Amit lehet nyomban összedönt.

A szerencsétlen migráns pedig tétován áll,
Kezdetét veszi a szánalmas chatlés botlás.
Nincs eleje, vége értelme,
Sehol ki rendet tenne végre.

Ki ért hozzá mem érti, hogy mire a kétségbeesett hevület,
Számára mindig elérhető a szükséges felület,
Csak a szerencsétlen atom ókoriaknak ingoványos e terület.

Valamiért mégis a migránsoké a jövő,
Hiába nem minden tettük célra törő.
Az idő nekik dolgozik, lassan mindent meghódítanak,
Egszer talán a blog kezelése sem lesz túl nagy falat.