Egyikük szent lett másikuk kárhozott,
Pedig mindkettőjük nemet mondott.
Mindketten hallották, őt látták a csodát,
Együtt emésztették az utolsó vacsorát.

Hallgatni arany, elárulni ezüst,
Mindkettőért szegtek már meg esküt.
A kiáltás joga többnyire kamu,
Parázs nélküli halottszürke hamu.

Fejet fel, nem csak a hódítás miatt,
De lassabban ér el szánkig a szar.
A közöny ellen nem segít más,
Csak a szólásra nyíló száj.

Kavicsok között sziklának lenni,
Gyávaságból erőt meríteni.
Hinni, hogy van értelme az egésznek,
Félve is lehet lenni merésznek.